Hamarosan
Michelin csillag ide vagy oda …
Salzburgban vagyunk pár napja és màr nagyon vártuk ezt az estét.
Köztudott , hogy lassan 20 éve vendéglàtózunk és bizony nincs olyan kategória amiben ne dolgoztunk volna. A Hangar fogalom. Reptér ,egy milliárdos red bull gyűjteménye és egy étterem ahova minden hónapban hívnak egy szuper szakácsot .
Véleményt csak olyan helyekről írok ahol jártunk és mi magunk tapasztaltuk meg a leírtakat .
Restaurant Ikarus
Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Strasse 7A
5020 Salzburg
Tel.: 0043-662-21-97
office@hangar-7.com
http://www.hangar-7.com
Màr délelőtt kimentünk megnézni a gyűjteményt .Valóban hihetetlen dolgokat láttunk vagy csak egy gazdag ember játszóterét ,azt még a mai napig nem döntöttük el .
Este tudtuk,hogy taxival kell jöjjünk mert nem akartunk vezetni.
Taxi 19:00 asztal foglalás 19:30
Percre pontosan érkezünk ,a bejáratnál kedves mosolygós fogadtatás .
4 főre foglaltunk de csak hàrman lettünk .Lift vitt az étterem szintjére miközben a hölgy aki fogadott minket a lépcsőn rohant fel.
Bevezettek az étterembe az asztalunkhoz miután elvették a kabàtainkat.
Profi módon tolták alánk a széket és mire leültünk már el is tüntették a 4. Terítéket. 8 asztal egy kör alakú étterem és halál minimál minden. Fekete bőr az asztal kényelmes háttámlás székek,az asztalon szinte semmi leszámítva egy kis üveglapot és egy nehezen definiálható asztadísz ami valami őrült népművészeti alkotás lehet.
Ramón Freixa a decemberi Szakács .
http://www.ramonfreixamadrid.com/en/
Hogy mit tud ? Mindent !
Épp ,hogy ülünk és méregetjük a szomszéd asztalnál ülő szponzorvadász retket az új makettmacsójával amikor aperóként Laurent Perrier Rosé érkezik .
Minősége és megjelenése alapján egyet jelent a champagne-i rosé fogalmával, ami ismert és elismert az egész világon. Az alapborokat kizárólag első osztályú, Pinot Noir fajtájú, “Grand Cru” minősítésű területek adják, így válik a Rosé Brut a Laurent Perrier pezsgők ékességévé egyedülálló karakterével, utánozhatatlan színárnyalatával, frissítő gyümölcsösségével.
A vacsoránk fogásain nem kell gondolkodjunk mert a fix menüt választottuk . 8 fogás. Kibírjuk.
Couvert kapunk és ámulunk.
couvert (olvasd: kuver) –
Külföldön a teríték díja, amelynek fejében a vendég térítés nélkül fogyaszthat vajat és kenyeret.
Ez itt nem kenyér,ez itt nem vaj.
Darabka piritós ,paradicsom ,sonka ,olíva,egy kis rákfarok.
Hibátlan az aperóként kapott italunkhoz.
Valami nem stimmel…
Harmadszor kapom fel a fejem valamin…
Nyilván vannak akik nálam jobban tudják a szakmát de itt épp porba tiporják a kőbe vésett alapokat .
Itt most épp el vagyok képedve.
Mi az hogy előttem átnyúlva öntik a vizet?
Mi az hogy nem a Nő kap elsőként az asztalnál ?
Mi az hogy a lesett szalvétát elfelejtik pótolni ?
Hol vagyok ?
Körbenézve lassan mindent értek .
Van egy 6 fős személyzet . Ebből 2 profi a többi 4 nálunk sem állná meg a helyét.
Na sebaj ,ma nem dolgozom,nem érdekel .
Együnk ,azért jöttünk .
Szépen sorban haladunk a fogásokkal.
Hibátlan a konyha,borzasztó a felszolgálás.
Hogy melyik képen mi van azt később ha berakom az étlapot elàrulom. Addig lehet tippelni.
Vacsora végén páromnak egy desszertbort rendeltem ,elmondtam milyen legyen és mit szeret.Megkapta az biztos,mai napig nem tudjuk mi volt hiszen emberünk nem árulta el. Nem hogy az árát de a nevét sem.
Leventével mi egy bollinger grande année rosé 1999 – et választottunk.Tudtam,hogy James Bond rajongó.
Ha esetleg szilveszterkor az államférfis imázst inkább titkos ügynökösre cserélnénk, akkor válasszunk egy Bollinger pezsgőt. Az 1829-ben alapított márka az 1973-as Élni és élni hagyni című James Bond-film óta a 007-es ügynök kizárólagos pezsgőszállítója. A legutóbbi, A Quantum csendje című epizódban például a Bollinger-ház 1999-es évjáratú La Grande Année pezsgője bukkan fel.
http://www.jamesbondlifestyle.com/product/champagne-bollinger
3 órát vacsoráztunk ,felejthetetlen kulináris élményekkel gazdagodtunk és ismét bebizonyosodott ,hogy lehetne ezt sokkal jobban is csinálni .
A maradék italunkat a szivar szobában ittuk meg ahol a prominens vendégeken kívül csak 2 keletről jött örömlány volt…
Vettünk 2 jó könyvet az étteremről és az 1000 € számlát zsebre vágva elindultunk haza.
Jó volt de többet nem megyünk .Tudok olyan helyet ahol ennyi pénzért tanulhatunk a személyzettől.
Érkezésünk pillanatàban màr szembesülnünk kellett azzal,hogy egy Remízbe nem illik kocsival érkezni ,hiszen parkolni képtelenség így aztán megfogadtam,hogy legközelebb mi mással ha nem villamossal jövünk . Hosszas keresgélés és számos szabálytalan megfordulàs utàn sikerült autónkat olyan helyre tenni ahonnan talán nem fogjàk elszállítani .
Az étterembe lépve az első pillanatban azt hittem eltévedtünk ,hiszen egy fogasokkal teli terembe léptünk ami beillett volna egy színházi ruhatàrnak is.Minimalis ráfordítással egy kulturáltabb megoldás elfogadhatóbb lett volna.A felszolgáló a tőle elvárható maximális udvariassàggal fogadott minket ,elvette kabàtaink es az asztalhoz kísért minket.Tudtuk hova megyünk és abban is biztosak voltunk,hogy családias hangulatban lesz részünk ,hiszen ezért választottuk ezt az éttermet.Mindezektől függetlenül biztos őrültünk volna ha a székünk kihúzzàk.Az étlap elsőre nem tűnt teljesen àttekinthetőnek így jó pár percig eltartott amíg rájöttünk ,hogy bal oldalon a hagyományos módon elkészített ételeket találjuk és jobb oldalon pedig az újragondolt extrémebb változatait . A többi oldalon 6 nyelvre fordítva ugyanaz. A megfogalmazás jelen esetben megbocsátható módon nem túlmisztifikált,így jól értelmezhető minden. Nem akartunk sokat enni csak jót , így mellőztük az étlap kínálta számos lehetőséget. Előételként libatepertő és hagyma volt a nyerő amit hamar és elfogadható formában tálaltak. Ezek után mindenki tudta pontosan mire is vágyik.Hibátlan sztrapacskát ,csodálatos libamájat és igazi házias módon elkészített rántott szelet volt a tányérokon ,olyan mennyiségben,hogy nekünk soknak is bizonyult.
Ahogy telt múlt az idő szemmel láthatóan egyre több törzsvendég érkezett aminek mi ittuk meg a levét hiszen így ránk már nem jutott ideje az addig odaadó módon velünk foglalkozó felszolgálónak. Vegyes érzelmekkel hagytuk el az éttermet . Nagyon jót ettünk ,jól éreztük magunkat és azt kaptuk amit vártunk .Még a zenész is hibátlan volt aki egy szál gitárral alapozta a hangulatot. Kicsit drága volt a vacsora és ismét bebizonyosodott ,hogy egy minimális odafigyeléssel lehetne ezt sokkal jobban is csinálni . Biztos vagyok benne ,hogy az üzemeltetők ilyennek álmodták meg a helyet és ezért nem változtatnak rajta.Szeretnék egyszer majd úgy ott lenni,hogy van velünk valaki aki többet jár oda ,és akkor mi is azt érezzük majd amit mottóként fogalmaztak meg az étlapjukon ,hogy” a vendég legyen a király .”
gastrogusto 